Basica nagykövetünkkel, Nagyházi-Soóky Annával készített interjút Oláh Kinga az áprilisi kerékpár balesetéből történő felépülésről felkérésünkre. Anna és Kinga edzője is Sipiczki Csabi. Fogadják szeretettel az interjút.
Következő verseny
Kinga: A legtöbbünk már túl van a fő versenyén mostanra, viszont te még most készülsz hétvégén erre. Melyik verseny ez?
Nusi: Igen, így van: ez Porec, Ironman féltáv.
Kinga: Mit jelent az, hogy féltáv?
Nusi: 70.3 mérföldben összegezték a sportágak távolságait, amit így mérföldben most nem tudok visszamondani, de kilóméterben igen: 1.9km úszás, 90km bringa, 21km futás. Az egész idei szezont gyakorlatilag erre a versenyre építettük fel az edzőmmel. Amiért ezt a versenyt különösen várom az az, hogy a 2022-ben elért eredményeimmel Ironman AWA (All World Athlete) Bronz státuszt kaptam.
Kinga: AWA bronz? Mesélsz erről egy kicsit?
Nusi: Persze, ezt a státuszt az Ironman brand versenyeken szerzett pontjaiddal lehet elérni. Összemérik a sportolók teljesítményét világszerte és korcsoportonként a top 2% arany, a következő 5% ezüst és az azutáni 10% bronz státuszt kap, amely 12 hónapig érvényes. Eddig ezt azért sem mertem nagy dobra verni, mert minél több versenyen veszel részt, annál több pontot tudsz szereni, így annál nagyobb az esélyed a státusz elérésére. Bár tavaly Lahti 70.3-at terveztem csak, végül a 70.3-as VB-re is kvalifikáltam magam és a kettővel együtt szereztem meg ezt a helyezést.
Kinga: Gratulálok!
Nusi: Köszönöm.
Kinga: Ez tulajdonképpen egy érem vagy hogy kell ezt elképzelni?
Nusi: Nem, ezért nem jár érem, viszont a következő Ironman brand versenyen különböző privilégiumokban részesülök. Kíváncsi lettem volna, hogy milyen ezt átélni és volt rá esély, hogy nem fogom megtudni. – Nusi és Kinga itt elmosolyodik:
Kinga: Igen, erről mindjárt beszélünk, de ezt kérlek fejtsd ki előtte! Milyen privilégiumokról van szó?
Nusi: Apróságok igazából, kicsit VIPként kezelnek ezen az egy versenyen azáltal, hogy külön elsőbbségi sorban tudok becsekkolni az eseményen, illetve kapok a rajtszámomra AWA logót és egy külön AWA úszósapkát. Mindemelett különféle kedvezményekre jogosít fel, például az Ironmanstore oldaláról 10% kedvezményt kapok vásárláskor.
Baleset
Kinga: Jól hangzik! Nos igen, a felkészülésed nem volt éppen egy sétagalopp, ezerrel készültünk a tavaszi edzőtáborba, amikor egyszer csak jött a hír, hogy leestél a biciklidről. Először annyit képzeltem, hogy „Á leesett a bicikliről, kicsit beütötte magát.” De aztán egyre több infó jött, meg láttuk a képeket is, hogy fekszel ott a földön, aztán hallottuk, hogy rögtön kórházba is kerültél.
Nusi: Igen, kicsit nagyobb balesetről van szó. Mindez április 21-én történt, a közös osztrák edzőtáborunk előtt egy héttel, pénteken készültem tekerni egyet a barátnőm férjével, Gergővel a vasárnapi Vivicitta 21km-es versenye előtt a Margitszigeten. Miután a szigeten a sorompót elhagytam, hirtelen megláttam a szembejövő sávból az én oldalamra áttérő kerékpárost. Ütközést elkerülendő, áttértem az ő sávjába.
Kinga: Kerülni reflexből is akartad, nem?
Nusi: De, viszont sajnos végül ő visszatért a saját sávjába és így szembe kerültünk egymással. Apró kormányrántásokkal próbáltam korrigálni a kialakult helyzetet, amit ő azonban végig lekövetett. Az utolsó próbálkozásnál biztos voltam benne, hogy meg tudom menteni a helyzetet, de nem sikerült.
Elöntött a halálfélelem
…ezt már nem tudom megmenteni:
Összeütköztünk.
Egy kisebb eszméletvesztés következett. A földön ébredtem fel. Amikor felébredtem, az elég traumatikus volt, először nem értettem mit csinálok itt. Mi történt … miért lógnak be fejek fölém, miért mondják, hogy ne mozogjak? Felvilágosítottak, hogy ütköztem és utána a földre estem. Abban a pillanatban ömlöttek be az emlékek és a kérdések: „de hát ezt sikerült megmenteni, nem? Hát nem…” - konstatáltam magamban. „Basszus…”
Amíg a mentőre vártunk, első dolgom volt, hogy megnézzem, tudok-e még járni: óvatosan megmozgattam a lábfejem, mozog. Huh! Tudom irányítani. Viszont a kezeim iszonyatosan sajognak. Mindeközben észrevettem Gergőt, mire odaért már a földön talált. Ekkor ő segített a telefonomon értesíteni a családomat. Ezért végtelenül hálás vagyok neki a mai napig.
Kinga: Amikor megjött a mentő, akkor bevittek a Honvéd kórházba?
Nusi: Igen. A Honvédban CT-t készítettek: agyrázkódásom volt, kisebb agyi bevérzés volt látható, de rögtön közölték a jó hírt: nem törött csont. Másnap engedtek csak haza, miután láttuk, hogy a bevérzés elkezdett felszívódni. A kezeimet illetően, elvittek röntgenre és megállapították, hogy csonttörés ott sem látható. Ennek ellenére, továbbra is nagyon fájt és minimálisan tudtam csak használni. Annyira gyenge voltam, hogy amikor felálltam az ágyamról, rögtön vissza is zuhantam. Kerekesszékbe toltak ki az autóig.
Kinga: Uh, az kemény lehetett! Ha jól tudom, utána elmentetek egy második kórházba egy pár nappal később, igaz?
Gerincsebészeti Klinika
Nusi: Igen, mert úgy gondoltuk, hogy tovább kéne menni, mikor láttuk, hogy a kezeim fájdalma nem csillapodik. Etetni kellett, WC-re se tudtam egyedül kimenni, csak kísérettel, mivel még a WC papír is kiesett a kezemből. Kedden nyílt rá lehetőség, hogy András doktor fogadjon minket a Gerincsebészeti Klinikán.
Kinga: Mi történt miután meglátott?
Nusi: Röviden elmondtuk mi történt, mindeközben gyanús volt számára, hogy a kezemet furcsán használom, és rögtön elküldött MR-re. Amíg vártunk a folyósón ülve nyugtattam magam „semmi gond nem lesz, rutin vizsgálat!” András rövidesen fogadott minket:
„Itt egy porckorongsérv látható a C5 és C6os nyaki csigolyák között, amit minél hamarabb el kell távolítanunk. Holnap befekszik, holnapután műtöm, elölről fogom elvégezni a műtétet a nyakán, a porckorong helyére egy távolságtartó kerül. 1% esély van a bénulásra, de utána elvileg mindent ugyanúgy csinálhat, mint előtte. Mikor evett utoljára?”
Kapaszkodtam a székben, de nem tudtam megszólalni.
Anyu válaszolt: Reggel 8.
András: Akkor ma 4kor műtöm.
… Sok időm nem volt gondolkodni.
A műtét még aznap sikeresen lezajlott és ezért kimondhatatlanul hálás vagyok, mert, mint később kiderült: egy ilyen műtét esetében minden perc számít.
Felépülés
Kinga: El tudom képzelni. Nem semmi. Azért azóta hosszú utat tettél meg a felépülésig, eleinte mi volt a legnagyobb félelmed és a legmélyebb pont?
Nusi: Őszintén… az 1%-tól féltem, de nem volt más választás. Miután a műtét megvolt, hihetetlenül boldog voltam. Sikerült és nem tudtam másra gondolni, minthogy innen már csak jobb lehet. A rehabilitáció alatt nyílt ki a szemem, hogy a teljes felépülés nem mindig garantált, viszont nagyrészt rajtam is múlik és a várható idő: x. Nem tudni mennyi. És ez azért ijesztő volt.
Kinga: Ez volt a mélypont?
Nusi: Nem. A rehabilitáció első két napja után otthon voltam újra. Egyedül. 2 hét, 3 kórház után. Mélypont ekkor jött, ugyanis elég volt 10 percre egyedül hagyni, és rögtön sírni kezdtem. A rehabon számtalan szörnyű balesetről hallottam és eleinte még nem tudtam, hogy mekkora dolog egyáltalán az, hogy a saját lábamon tudtam besétálni. Bár nem tudtam a jövő mit tartogat, a főnököm megmondta: „Ne aggódj, egy kis idő kell és majd megint úgy futsz majd, mint régen!” Kellett ez a 100%-os pozitív hozzáállás. Ettől még tartottam tőle, hogy talán soha nem leszek a régi, ráadásul még egy vágás is van a nyakamon, kinek fogok így kelleni?
Kinga: Ami valójában alig látszik! A felépülésed útját az edző és gyógytornász együttműködve kísérte végig? Hogy történt?
Nusi: Igen, sőt még ennél több, hálásan mondhatom, hogy egy rehabilitációs hadsereg állt mögöttem. Már a műtét után kaptunk kölcsön Orsitól, családbarátunktól egy Bemer matracot, ami a keringést fokozza. Nővérem, Júlia testszobrász és úgyszintén testszobrász barátja, István már a Budakeszi Oori rehabilitáció előtt is foglalkoztak velem, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kezeim újra mozogni tudjanak. Később az Ooriban pedig megismertem Petrát, Nikit is Emesét, akik együttesen dolgoztak azért, hogy felépüljek. Az ő és műtőorvosom engedélyével kezdtem el újra biciklizni, úszni és végül futni. Abszolút együttműködésben dolgoztam velük, az edzőm addig nem adott futó edzést, amíg a rehabon nem engedélyezték.
Kinga: Ezt jó hallani, hogy ilyen jól együtt tudtak működni.
Nusi: Igen, a legelső futásomat, 1200 métert is Petra gyógytornászommal tettem meg, amikor eljött az ideje.
Kinga: Szedtél-e bármi mást, étrendkiegészítőt, hogy a felépülésedet segítsd?
Nusi: Igen, hogyne! A műtét után a nővérem gondoskodott róla, hogy rögtön magnéziumot és egyéb homeopátiás gyógyszereket is szedjek, de még a piócára se mondtam nemet. A rehabilitáció a műtét után egy héttel kezdődött, amikor ez beindult és hétfőtől péntekig 9-12-ig jártam kezelésekre: sportterápia, ergoterápia, gyógytorna – és még délután is folytattam otthon egyedül. Amikor Beával találkoztam beszélgetni kicsit a balesetről, kaptam egy friss adag Basica Sportot. Éppen jól jött, mivel ez nem csak az ásványi anyagokban gazdag, hanem szénhidrátot is tartalmaz. Mindemelett annyira jól van összeállítva, hogy sportolás előtt és közben segít az energiaraktárak karbantartásában, utána pedig a regenerációban. Persze a rehab első havában rengeteget aludtam, de a Basica Sport hozzájárult ahhoz, hogy az egyre komolyabb szintű terhelésekkel is jól vegyem fel a küzdelmet.
Kinga: Érintettük a mélypontokat a felépülés során, de feltételezem volt ellenpólusa is: mi volt a legjobb pillanat a felépülésed során?
Nusi: Őszintén, ez az a kérdés, amire habozás nélkül tudok válaszolni: családom, barátaim, tanítványaim, munkatársaim támogatása és jelenléte. Amikor a főnököm a baleset harmadik napján reggel fél 8-kor felhívott, hogy rákérdezzen találtam-e már pszichológust a rehabilitáció idejére vagy amikor a családtagjaim felváltva gondoskodtak rólam, amikor etetni kellett és kísérték végig, amíg újra egyedül nem tudtam fogat mosni és zuhanyozni. Nem beszélve róla amikor már rá bírtam nézni a biciklimre, sporttársaim Dávid és Gábor segítettek újból üzembe helyezni és görgőre tenni azt. Annyian álltak mellém és mutatták ki a szeretetüket, törődésüket, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, hogy elképesztő. Mindezt azóta is visszatérek hozzájuk, hogy megköszönjem nekik.
Kinga: Öröm ezt hallani. Köszönöm, hogy megosztottad velem ezeket az élményeket és gratulálok a felépülésedhez!
Nusi: Köszönöm az interjút!
A felépüléséről blogot is készített Anna, magyarul és angolul is megtekinthető:
Magyarul:
https://triutkozesutan.blogspot.com/
Angolul:
https://tribikecrash.blogspot.com/
