Az Új Diéta 2019/4. számában megjelent „A vajúdás alatti táplálkozás és folyadékfogyasztás multidiszciplináris megközelítése” című cikk folytatásaként a szerzők gyakorlati tanácsokat, valamint javaslatokat ismertetnek a vajúdás alatti táplálkozásra és folyadékfogyasztásra vonatkozóan a nemzetközi szakmai állásfoglalásokkal összhangban.
Kulcsszavak: vajúdás, táplálkozás, folyadékfogyasztás, gyakorlati tanácsok
|
Vajúdás alatti evés-ivás a hazai szülészetekben |
A szülés területén intézményenként változik és igen széles skálán mozog, hogy vajúdás alatt teljes étel- és italtilalom áll-e fenn, vagy a vajúdó szabadon ehet-ihat. A magyar szülészetek nagy részében engedélyezik, hogy a vajúdó igyon, valamint a kórházi csomagok összeállításánál általánosságban azt tanácsolják a kismamáknak, hogy szőlőcukrot és csokoládét vihetnek magukkal a szülőszobára. Ezek az élelmiszerek azonban nem a legjobb választások a vajúdáshoz, mert a szőlőcukor kizárólagos fogyasztása hirtelen vércukorszint-emelkedést, majd gyors csökkenést eredményez, a csokoládé pedig a nagy zsírtartalma miatt csak lassabban juttatja energiához a vajúdó nőt. A szülés alatti tápanyagfelvétel és folyadékfogyasztás témájában eddig még nem született magyar szakirodalom.
|
Praktikus és gyakorlati tanácsok, javaslatok |
A vajúdás a tágulási szakasszal együtt akár egy napig is tarthat, ezért tudatosan figyelni kell a táplálkozásra és az ivásra a szülés korai, illetve későbbi szakaszában is. Lehetőség szerint a kórházba indulás előtt egyen a kismama, hogy feltöltse az energiaraktárait az előtte álló nagy fizikai munkára, az életet adás csodálatos feladatára. A legtöbb egészséges, kis kockázatnak kitett nőnek a vajúdás alatt kifejezetten előnyös lehet egy könnyű étkezés (1). Ilyenkor nagy szénhidráttartalmú, csekélyebb zsír- és rosttartalmú ételek ajánlottak az egyéni toleranciát és preferenciát is figyelembe véve. A tágulási szakasz csendesebb fázisában a kismamák akár főtt ételeket is ehetnek, például leveseket, burgonyát, rizst és tésztaféléket. A későbbi, aktívabb szakaszban pedig pirítós, extrudált kenyér, joghurt, keksz, puffasztott gabona, müzli- vagy energiaszelet, aszalt és friss gyümölcsök egyaránt részei lehetnek a szülés alatti falatoknak. Nagy adagok helyett inkább a többször kisebb mennyiségű étel fogyasztása ajánlott, mert szülés közben lassul az emésztés és a tápanyagok felszívódása a belek összenyomódása, valamint esetenként az aspiráció kivédésére adott szerek miatt is (2). Sok nőnek el is megy az étvágya a vajúdás során, ilyenkor folyadékpótlás javasolható nekik.
A megfelelő folyadékfogyasztás kulcsfontosságú a szervezet és a méh megfelelő működéséhez. Az elégtelen folyadékfogyasztás kiszáradáshoz (dehidratációhoz) és kimerültséghez vezet. Dehidráció esetén a méhösszehúzódások lassulnak, csökken a hatékonyságuk. A megfelelő hidratáltság folyamatos fenntartása a szülés során elengedhetetlen, ugyanis a fo- lyadékpótlás segíti, hogy a vér áramlásán keresztül a vajúdó testében a hormonok szabadon áramoljanak, ezáltal meg- könnyítve a baba útját. Szülés közben ivóvíz, szénsavmentes ásványvíz, valamint energiát adó gyümölcslevek és izotóniás sportitalok fogyasztása ajánlható. Az izotóniás sportitalok (amelyek átlagosan 30 kcal/100 ml körüli energiatartalmúak) könnyen és gyorsan felszívódó szénhidrátokat tartalmaznak, ezáltal optimális energiát szolgáltatnak a szülés intenzív fizikai igénybevételéhez. Továbbá a sportitalok elektrolittartalma egyben pótolja a vajúdás következtében verejtékezéssel, illetve esetlegesen hányással veszített ásványi anyagokat is (3, 4, 5). Javasolt minden összehúzódás után kis mennyiségű folyadékot inni. Praktikus javaslatként a hajlítható szívószál használata említhető meg.
A szülő nő éhsége és szomjúsága olyan élettani érzetek, amelyek enyhítésének támogatása a szülést kísérő családtag(ok) és a szakszemélyzet közös feladata. Az egészséges, vajúdó nőket nem lenne szabad korlátozni az evésben, továbbá ösztönözni kellene őket a megfelelő hidratációt lehetővé tevő, szájon át való folyadékfogyasztásra is ahelyett, hogy esetenként rutinszerűen glükóztartalmú, intravénás folyadékok alkalmazására kerülne sor. Kívánatos lenne a cukros infúzió adásának elkerülése, mivel nem kívánt mellékhatások léphetnek fel:
Az infúziós terápia következtében fellépő kellemetlen mellékhatások az élettani szülés folyamán elkerülhetővé válhatnak a megfelelő energiafelvétellel és folyadékfogyasztással (7). A kórházi gyakorlatban sokszor rutinszerűen adott fiziológiás infúzió ráadásul a száj és az ajkak kiszáradását sem enyhíti, nem oltja a vajúdó nő szomjúságát, valamint az ivás feletti kontroll és annak pszichés hatása is elmarad. Fontos megemlíteni még azt is, hogy az infúzió bekötésével a vajúdó ugyan használni tudja a kanülált kezét, de az eszköz korlátozza a szabad mozgásban, s ez szintén gátolhatja a szü- lés természetes folyamatát. A szülés elhúzódását, a vajúdó kifáradását és megnövekedett energiaigényét könnyíteni lehetne természetesebb, félig ülő, guggoló szülészeti pozitúrák bevezetésével.
|
Összefoglalás |
A szülés természetes folyamat, amely az emberiség fennmaradásának nélkülözhetetlen velejárója. Ennek patologizálása, a nő korlátozása akár mozgás, táplálékfelvétel vagy kommunikáció terén, a folyamat elakadását okozhatja, s további beavatkozásokat tehet szükségessé, ezzel is növelve az eszközös vagy a műtéti szülésbefejezés kockázatát. Lassú a szülészet metamorfózisa, de már a tíz évvel ezelőtti felfogáshoz képest is jóval szabadabb és haladóbb szellemiségű ez a szakterület, ugyanis elkezdtek omladozni a paternalizmus falai. Leginkább a szülészek érzik, hogy meg kell felelniük nemcsak a szakmai irányelveknek, hanem a szülő nők elvárásainak is.
A vajúdás alatti táplálkozás és folyadékfogyasztás kérdésköre, mint ahogyan a szülés is, nagyon összetett és multidiszciplináris téma. Kiemelten fontos lenne a szülésben érintett szakmáknak saját kompetenciájukon belül maradva, egymás munkáját kiegészítve foglalkozniuk ezzel a területtel, s korszerűen, teljeskörűen tájékoztatni az anyákat az evés-ivás lehetséges kockázatairól, illetve előnyeiről. A vajúdás alatti táplálkozásra és folyadékfogyasztásra vonatkozó döntést a szülészeti ellátásban érintett szakemberekkel – az esetleges kockázatok mérlegelését követően – egyénre szabottan kell meghozni. A betegjogi törvény alapján az anya az összes releváns információ birtokában felelős döntést hozhat arról, hogy eszik-e és iszik-e a vajúdás alatt.
Támogatandó lenne, hogy a táplálkozástudomány oldaláról dietetikusok is szerepet kapjanak a vajúdás alatti táplálkozás és folyadékfogyasztás területén a szülészorvos, az aneszteziológus és a szülésznő mellett, hogy ha evés-ivásra készül a vajúdó, megfelelő táplálkozási és hidratációs taná- csokkal tudják ellátni az anyát.
Szerzők: Shenker-Horváth Kinga, dr. Csapláros László, Ádám Judit
Forrás: Új DIÉTA XXVIII. 2019/5
