Asiama Evelyn

Legújabb szponzoráltunk Asiama Evelyn, aki kiváló sporttevékenysége mellett dietetikus, színész-énekes, és még édesanya is egy személyben. Hogyan oldja meg mindezt, és mit is szeret az OCR versenyekben? Meséljen inkább ő minderről.



Sziasztok!

Asiama Evelyn vagyok, egy szuper jófej kisfiú anyukája.
Emellett dietetikusként falom a táplálkozástudományt (is), kisgyerekkorom óta napi szinten sportolok, és énekelek zenekarokban, valamint színházban játszom.
Ennyit a formalitásról.

➡️Pár kérdést meg is előzök a leggyakoribbak közül:

No.1: Mennyi ideig fonják a hajad?
Jellemzően 5-6 óra alatt készülnek el a tincseim.

No. 2: Hol születtél?
Kerepestarcsán (mai Kistarcsa). De Apukám révén ghánai származású vagyok.

No. 3: Akkor te mivel foglalkozol igazából?
Általános óta egyszerre űzök többféle tevékenységet. Mert nekem így jó.
Mára dietetikus, sportoló, énekes lettem. Két éve pedig az anyaság vált fő hivatásommá.

 

Rajongok a Spartan és OCR versenyekért, elképesztő kihívást jelentenek az összetettségük miatt. Nem elég jó futónak lenni, nem elég erősnek lenni, nem elég agyban ott lenni, nem elég az okos frissítés... Semmi nem elég ezeknek! A legfontosabb - és itt nemcsak közhely -, hogy épségben, sérülésmentesen fejezzem be a versenyt. A jó futóidő, a kevés hibaszám már csak ráadás.

 

A miérthez tisztázzuk az elején: Miért edzem?

Várandósságom előtt/alatt végig sportoltam, sőt a szülés napján is (40+ hetesen szültem). Kisfiam úgy 2-3 hónapos lehetett, amikor éreztem: előtör belőlem az a fajta fogalmamsincsmi, ami miatt egy másfajta kihívás is kell az (önző) Énemnek. És akkor a pici Ambri mellett ráeszméltem: volt versenysportolóként még most is hiányzik a megmérettetés.
Ezt a versengő énemet nem szülőként akarom kiélni, hogy hasonlítgassak majd, kinek a gyereke „szebb, jobb vagy ügyesebb”. Épp elég ilyen anya létezik.

Kezdjünk újra versenysportolni, azt’ mit?
Legyen a Spartan, azt még úgyse próbáltam. Viszont kisfiam még féléves se lesz a következő verseny idején… Nem baj, megoldjuk.

Nos, hát a felkészülés sikeres volt: szülés után 5 hónappal teljesítettem életem első akadályfutó versenyét. (Jobban szólva teljesítettük - a család is kivette a részét…)

És mielőtt bárki elátkozna, megjegyzem: Ambri fél éves koráig kizárólag anyatejes volt. Pár hete, kétévesen jött le a cuccról. Ráadásul, mivel a cumisüveggel lehetett a világon legjobban kiakasztani, 2 évig ready-to-drink üzemmódban voltam.
Ennyit a „sok sporttól elapad a tejed” tézisről.

Miért az akadályfutás?
Egy átlagos futóversenyen egy a célod: nyomd le a lehető leggyorsabban a távot. Azonban az akadályfutás – terepakadályfutás – más. Na, ezért imádom:
Itt teljesíted az előre akár nem is ismert távot,
le kell küzdened az előre szintén ismeretlen szintkülönbséget (jaja, mászni is kell felfelé – aztán nem legurulni a hegyről),
ezenkívül természetes és épített akadályok felett kell diadalmaskodnod.

Ha valamit itt elhibázol - nyomd le a büntetőfeladatod -, rázd fel magad, és higgadt fővel (na meg besavasodott combokkal) haladj tovább a következő akadályra - ismerős a szitu?

Nincs olyan motoros képesség, amit egy akadályfutás ne venne igénybe. Ezért nem elég hozzá „csak futni” vagy „csak gyúrni”. A pszichológiáját nem is említve...

Ha lefutom aszfalton a kilométereket, sikerélményt ad a jó időeredmény.

Ha lefutok egy Spartant (vagy OCR-t), örömmel tölt el, hogy sikerült:
✔Egy gerendán átegyensúlyoznom magam,
✔Számtalan méretű falat át- vagy éppen keresztül mászni
✔A sárral teli árok palánkja alá merülni,
✔8 fokban is tavat úszni,
✔Szögesdrót alatt a mocsokban kúszni,
✔Betalálni a dárdát a szalmabálába,
✔Felmászni a csúszós-saras kötélre, vagy
✔Homokzsákot röhögve felcipelni a dombra (a kifulladó erősebbik nemet is lehagyva),
✔Emlékezni a megadott kódra, majd ki tudja hány óra múlva felmondani
✔Vagy, ha valamelyik mégsem sikerült, akkor legyűrni a 30 karhajlításos négyütemű fekvőtámaszt, aka. BURPEE-t!
✔Jólesik a fagyban is vigyorgó önkéntes pacsija,
✔Az "ellenfelekkel" való szenvedés közbeni röhögés…

Egy verseny távtól függően 1-5 órát vesz igénybe nálam.

Ez idő alatt sok minden zajlik le bennem is:

  • előszőr a de-jó-móka-ez,
  • aztán jön a basszus-maradtam-volna-inkább-nyugton-a-családdal,
  • majd a rohadt-életbe-ezért-még-fizettem-is,
  • aztán ez körbe-körbe kétszer vagy háromszor, viszont a vége mindig a de-jó-móka-VOLT-ez. 

(Egyébként dietetikusként a jó frissítési terv kialakítása is plusz motiváció, #nyami!)

És itt a vége, fuss el véle: rituális tűzugrás pipa - éljen, bent vagyok a célban!
Nyakamban a mindig súlyos és szuper érem, rajtam a finisher póló - király, hogy ezeket is azonnal összesarazom a testemmel.

Ebben a két posztban összefoglalva azért láthatod, hogy egy sporttevékenység nemcsak a test edzéséről szól. Sőt. Találd meg te is azt az aktív elfoglaltságot, amiben jól érzed magad, ne (csak) a kalóriát csekkold ezerrel. Hidd el, temérdek nem várt pozitív hatása lesz, a testi formálódás csak mellékhatás. 

Amikor nem sportolók kérdeznek, mit szeretek az állandó edzésben...

Biztos vagyok benne, hogy eddig olyan sportot próbáltak, ami nem ragadta magával őket azonnal - avagy nem érezték meg benne a FLOW -t. 
(Már bocsánat, de sulisként a Cooper tesztek alatt én sem gondoltam volna, hogy valaha a futás szerelmese leszek, szóval a módja sem mindegy...)

Az életmódváltás fontos eleme a rendszeres aktivitás. Ám akkor fog ez valóban beépülni, ha szívből szereted végezni. Nem pusztán a kalóriák gyilkolása végett küszködsz vele állandóan.

 

Köszi, hogy végigolvastál!



Asiama Evelyn